Ha próbáltál már változtatni egy szokásodon, egy reakcióidon vagy egy belső működéseden, valószínűleg pontosan ismered azt a helyzetet, amikor fejben pontosan tudod, mit kellene másképp csinálnod, akarod is, aztán végül mégsem sikerül.
Eldöntöd például, hogy hétfőtől minden másképp lesz. Nem engedsz a megfelelési kényszernek, nem vállalod túl magad, nem borulsz ki a belső kritikusod szavaitól, és végre türelmesebb, higgadtabb és produktívabb leszel. Összeszeded minden elszántságodat, elindulsz tiszta akaraterőből, aztán végül mégis a megszokott módon viselkedsz.
A kudarcot követően pedig azonnal rá is kezd a belső kritikusod: „Miért nem tudok egyszerűen megváltozni? Mi a baj velem?”
A válasz azonban általában nem az, hogy nincs elég akaraterőd. A válasz az, hogy az akaraterő önmagában nagyon ritkán elég, csak ezt senki nem mondta el.
Az akaraterő-mítosz
Az ‘önfejlesztési ipar’ sokszor azt próbálja elhitetni az emberekkel, hogy a változás mindig CSAK akaraterő kérdése. Ha eléggé akarod, ha eléggé elszánt vagy, ha eléggé motivált vagy, akkor meg fog történni. Ez az üzenet persze tök jó, mert egyszerűnek hangzik, azonban ha nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy szeretted volna, akkor a magyarázat egyből az, hogy biztosan nem akartad eléggé.
De ez nem igaz. Vagy legalábbis ez nem a teljes igazság.
Amiért nem sikerül
A visszatérő reakcióid, a belső kritikusod hangja, a megfelelési kényszered, stb. nem olyan szokások, amelyeket elég erősen akarva meg lehet változtatni. Ezek mélyen beépült működések (sokuk védelmi mechanizmus), amelyek általában valamilyen korábbi alkalmazkodásból, betöltetlen szükségletből és régóta fennálló meggyőződésekből, hitrendszerekből táplálkoznak.
Például: ha mélyen meg vagy győződve arról, hogy csak akkor vagy elfogadható, ha jól teljesítesz, akkor hiába tudod fejben, hogy „nem kell mindenben tökéletesnek lennem”, a meggyőződés erősebb lesz a tudásnál.
Vagy, ha a határhúzás mögött ott van a félelem, hogy elveszíted valaki szeretetét vagy elfogadását, ha nemet mondasz, akkor hiába tudod, hogy „nemet kellene mondanom”, a félelem erősebb lehet az elhatározásnál.
Az akaraterő csupán a felszínen próbál érvényesülni, miközben a valódi működésedet a mélyben zajló folyamatok irányítják.
Akkor mi kell a változáshoz?
Ilyen esetekben a változáshoz több dolog is kellhet, és ezek sokszor fontosabbak is az akaraterőnél.
1. Megértés
Először is szükség van a megértésre. Nem elég ugyanis tudni, mit szeretnél megváltoztatni, azt is meg kell általában értened, hogy mi tartja fent. Mi a funkciója, honnan jött, mit próbál megvédeni. Mert amit nem értettél meg, azt sokszor nem tudod megváltoztatni, csak elnyomni. Az elnyomás pedig fárasztó, és általában csak bizonyos ideig működik.
2. Biztonság
A második amire szükség van, a biztonság. A változás ugyanis sokszor azért nem sikerül, mert valami mélyebb félelem áll mögötte, például, hogy egy belső szükségleted kielégítetlen marad. Talán elveszíted az anyagi biztonságodat, vagy valakinek a szeretetét vagy elfogadását. Ezek a félelmek sokszor nem tudatosak, mégis erősebbek tudnak lenni minden változásra tett elhatározásnál. Érdemes azonban megvizsgálni mennyire reálisak, mert sokszor nem azok. És ha valóban egy betöltetlen szükséglet áll mögöttük, azt el lehet kezdeni kiépíteni belülről is, vagy más külső forrásból beszerezni, ahelyett, hogy hagynád, hogy a félelem döntsön helyetted.
3. Idő és ismétlés
A harmadik, amire szükség van, az az idő és az ismétlés. A mélyen berögzült reakciók, szokások, és egyéb viselkedések ugyanis általában nem egyik napról a másikra változnak meg. Nem azért, mert lusták vagyunk, hanem mert általában így működik az ember. Az új működések fokozatosan épülnek be a hétköznapokba.
4. Környezet
Mindezek mellett negyedikként beemelném még a környezet is. A szokások megváltoztatását ugyanis gyakran nem csak a fentiek segítik, hanem az is, hogy változásokat vezetünk be a fizikai környezetünkbe, csökkentjük a túlterhelést, vagy olyan rendszereket alakítunk ki, amelyek támogatják az új viselkedést.
Nem mindegy a kivitelezés módja sem
Végül érdemes ránézni arra is, hogy milyen belső állapotban mész végig a változás folyamatán. Változtatni ugyanis úgy is lehet, hogy közben folyamatosan harcolsz önmagad ellen és nyomás alatt tartod magad, és úgy is, hogy megengedően és együttérzően viszonyulsz önmagadhoz. A belső harcok mentén végbemenő változás rengeteg energiát felemészt, és elképesztően kimerít. Ezzel szemben az önmagaddal való együttműködés nem egy újabb belső háborút indít el, hanem megadja azt a belső könnyedséget, amitől a folyamat élhetővé és fenntarthatóvá válik.
Zárógondolat
Ha eddig azt gondoltad, hogy azért nem változott valami, mert nem akartad eléggé, akkor a korábban elhangzottak alapján érdemes ezt a gondolatot újra megvizsgálnod. Mert valószínűleg nem az akaraterőd volt a probléma.
A változás lehetséges, csak sokszor más úton érhető el, mint amit a felszínes ‘önfejlesztési ipar’ tanácsol.
